Ked­ves Szü­lők, Nagy­szü­lők, Ke­reszt­szü­lők!
Ked­ves Ro­ko­nok! Ked­ves Ne­ve­lő­szü­lők!

 

A www.lorika.hu hon­lap a Gyere­kek isme­reteit kíván­ja bőví­teni a Lórika kalan­djai című mese­könyvem­ben szereplő álla­tokkal kap­csolat­ban.

Egy-egy állat bemuta­tását igen hosszú és alapos kutató­munka előzte meg, a Gyerekek minél pon­tosabb tájékoz­tatása cél­jából.

Az oldalon látvá­nyos rövid­fil­meket nézhet­nek az álla­tokról, bepil­lant­hatnak az illuszt­rátorok munká­jába a Galériában, érdekes, a közel­múltban meg­jelent híreket is olvas­hatnak az állat­szerep­lőkről.

A Pedagógusoknak menüpont alatt külön­féle fela­datlapo­kon tehetik pró­bára a könyv, vala­mint a honlap alap­ján megszer­zett tudá­sukat.

 

 

Néhány szó­ban a mese­könyv­ről

 

Gyermekünk a legféltettebb kincsünk.

Szeret­nénk minden rossztól meg­óv­ni, de azt is szeret­nénk, ha megta­pasztal­hatná a világot valódi­ságá­ban, ha felvér­tezve állna a külön­féle próba­tételek elé.

Ha fontosabbnak tarta­ná a belső érté­keket, mint a külsősé­geket.

Ha mindig inkább az erényeire volna büsz­ke, sem mint a hiányos­ságai miatt szomor­kodna.

Szeretnénk, ha sosem kellene fél­nie, de ta­lán meg kel­lene tanul­nia legyőz­ni a félel­meit.

Szeretnénk, ha életre szóló ba­rát­ságo­kat kötne, ha minden körül­mények kö­zött bátran és egye­nesen vál­lalná a tet­tei követ­kez­ményeit, ha becsü­letes, de találé­kony lenne.

Szeretnénk, ha ki­egyen­súlyo­zott, jószí­vű, bá­tor kis embe­reket nevel­nénk. Ugye?

 

A fent kiemelt gondolatok a Lórika kaland­jai című me­se­köny­vem alap­pillé­rei. Ezekre épí­tettem egy kis­fiú és egy papa­gáj fősze­replé­sével a törté­netem, ami né­hol fabu­la (állat­mese), s sze­rep­lői az emberi tulaj­don­ságok és érzel­mek teljes tárhá­zával rendel­kező állatok. Peti (a fő­hős kis gazdája) szere­tettel­jes családi lég­körben él, mégis el-elszalad­gál otthon­ról, s külön­leges játszó­terén (egy indo­néziai dzsun­gelben) izgal­mas kalan­dokban vesz részt.

A könyv történetének alaku­lását egyéves tudo­mányos kutató­munka kísér­te végig, mond­hatom, hogy számos idegen nyelvű és magyar for­rásból dolgoz­tam azért, hogy a Gyere­kek minél több megala­pozott isme­rettel gazda­godjanak.

A mesekönyvem kiemelt fontossággal kezel olyan témá­kat, mint: környe­zetvéde­lem (ezen belül is a veszé­lyezte­tett állat­fajok vé­delme), tole­rancia (egymás fel­tétel nél­küli elfo­gadása), segít­ségnyúj­tás (a bajba jutott állatok meg­segí­tése, de segít­ség a házi­munká­ban otthon is), sportos­ság és sport­szerűség, becsület (fül­lentés és lelki­ismeret), hűség és barát­ság, szülői és testvéri szeretet, találé­konyság és a félelem legyő­zése. Beszél a Gyere­keknek a búcsú­zásról, az elvá­lásról, a kis­testvér születé­séről; de megma­gyarázza azt is, hogy ki az a rapper, hogyan mende­gélhet egy manda­rin és a  fősze­replők, Lórika és Peti, szá­mára  legfon­tosabb kér­dést is: mi lehet az igazi kincs?

Péterfi Krisztinával és Drajkó Tibor­ral egy éven át dolgoz­tunk a könyv és a honlap illuszt­rációin. A célunk az volt, hogy ne raj­zosra tor­zított, emberi grima­szokkal tarkított állat­fejeket lássanak a Gyerekek, hanem fény­kép-realisz­tikus illuszt­rációkat. Vagyis pon­tosan annyira legye­nek a képek élet­hűek, ami­lyenek lehet­nek ezek a gyö­nyörű állatok a való­ságban. Péterfi Krisz­tina kife­jező, beszé­des tekin­tetet rajzolt a szerep­lőknek: szinte mindig nyo­mon követ­hetőek az érzel­meik, látni lehet a sze­mükben, hogy épp mire is gon­dolhat­nak.