LALA
KICSODA Ő?
Lala egy szumátrai orangután, a Főemlősök rendjéből, az Emberfélék családjából, az Orangutánok neméből, tudományos nevén: „Pongo abelii” (Ejtsd: „Pongó abeli”).
MIT JELENT A NEVE?
A neve maláj nyelven erdei embert jelent.
HOGY NÉZ KI?
Az orangutánok a legnagyobb testű fán élő állatok a bolygónkon. A kinézetükről szóló leírások mind felhívják a különbséget a hím és a nőstény eltérő külsejére. Míg egy felnőtt hím orangután másfél méter magas, és akár 50-90 kg súlyú is lehet, addig egy nőstény állat súlya csaknem a hím súlyának a fele, általában 30-50 kg, a magassága pedig kicsit több, mint egy méter (1,25 m). Az orangutánoknak jellegzetes vörös szőrzete van. Karfesztávolságuk (a két karjuk közötti szélesség, ha kitárják) nagy, a hímeké 2-2,25 méteres is lehet, ez fán lakó életmódjukra utal. Nevezik „négykezes”-nek is őket, hiszen mind a négy mancsukat remekül használják fogásra is (ezek hasonlítanak az emberi kézre, de a fákon való kapaszkodáshoz alkalmazkodva a hüvelyujjuk hátraálló, ezért nem tudnak finommozdulatokat végrehajtani vele). A csontozatuk, izomzatuk, ízületeik alkalmassá teszik őket arra, hogy igazi légtornászokként olyan mozdulatokat is végre tudjanak hajtani, amit a leghajlékonyabb ember sem tud. Fogazatuk hasonló az emberéhez (ugyanolyan zárt és hézagnélküli), sőt, már koponyájuk is, és még a szemük is hasonlít a miénkhez. A szemeik teljesen előre állóak, ez lehetővé teszi a távollátást számukra, ebben is nagyon hasonlóak az emberhez. Érdekes, hogy az idős hím orangután óriási pofalemezeket növeszt. A hímnek szakálla is van, és arra vonatkozó adatok is ismertek, hogy egy szumátrai hím orangután átlagosan 78-97 cm magas lehet.
HOL ÉL? HONNAN SZÁRMAZIK?
Az orangutánok („Pongo”) az ázsiai emberszabású majmok, amelyek fejlődési vonala kb. 14 millió éve vált el a többi emberszabásúétól. Eredetileg egész Délkelet-Ázsia és Jáva szigete is az orangutánok lakhelyéül szolgált. Az úgynevezett „pleisztocén” korszak végén, tehát kb. 12500 évvel ezelőtt történt, hogy visszaszorult a területük a két indonéziai szigetre: Borneóra és Szumátrára. Napjainkban Szumátra északi részén élnek a Lalához hasonló majmok. Kedvenc területeik a tőzeges mocsári erdők, a trópusi erdők, vagy a vegyes erdők, de 1000 m tengerszintfeletti magasság alatt. Megfigyelték, hogy az orangutánok folyton mozognak, a gyümölcsök érése alapján, vagyis oda vándorolnak, ahol épp várja őket a finom csemege. Egyes adatok szerint Szumátrán több orangután él, bár napjainkra ez az egyik legveszélyeztetettebb faj. Az orvvadászokon kívül a pálmaolaj ültetvények miatt sincsenek biztonságban, élőhelyüket folyamatosan kurtítják, a beültetendő területek miatt kivágják az esőerdő fáit, a felnőtt állatokat elpusztítják, a kölyköket pedig elrabolják, és eladják. Az orangutánvédelmi programnak köszönhetően azonban az alig 4500 fős csapat létszáma ma kb. 25 000 lehet a két szigeten együttvéve. A világon sok állatkertben küzdenek azért, hogy születhessenek és nevelkedhessenek orangután kölykök, így nem láthatunk lassan vadonból befogott állatot, csak saját „neveltet”. Budapesten, a Fővárosi Állat- és Növénykertben élnek szumátrai orangutánok, jelenleg két „csecsemőkorú” kölyökkel együtt.
MIT ESZIK?
Az orangután főként (érett) gyümölcsöket (fügeféléket), leveleket, gallyakat, virágokat eszik, de előszeretettel fogyaszt mézet, fakérget, rovarokat, tojást, madárfiókákat is. A földet is rágja, valószínűleg ásványianyag tartalma miatt. Kedvelt csemegéjük a durián, ami rémes, rothadó bűzt áraszt, de nagyon finom, Ázsiában az egyik legértékesebb gyümölcs. Érdekesség, hogy az orangutánok úgy eszik ezt a gyümölcsöt, hogy lehúzzák a bőrét, megeszik a húsát, és kiköpködik a magját, ami értékes vetőmagnak bizonyul, így mondhatjuk, hogy kertészkednek is. A fák odvaiban vagy a lombozatban megmaradt esővízzel csillapítják szomjukat. Az orangután kölykök születésük után 1-2 évig csüngenek az anyjukon, anyatejen élnek. Később, csak 6-7 éves korukban válnak önállóvá, ekkorra sajátítják el az élelmiszer megszerzésének fortélyait is.
MILYEN A HANGJA?
A hím orangutánok lelógó gégezacskójukkal (mintha a torkukra nőtt volna egy tasak) olyan hangosan tudnak üvölteni, hogy az elhallatszik akár több kilométer messzire is. Ez lehet figyelmeztetés a többi hím felé, a terület védelmezése céljából. Az orangutánok kommunikációja nemenként eltérő: a hím sokkal hosszabb, elnyújtottabb hangot ad ki, mint a nőstény. A hímek ilyenkor nem csupán a területüket védik egymástól, hanem a másik nem számára is „hirdetik”, népszerűsítik magukat. Mindkét nemre jellemző, hogy bizonyos mély torokhangú zajokkal próbálják megfélemlíteni fajtársaikat, ezeket összefoglaló néven „gördülő hívás”-nak nevezik. Amikor egy orangután bosszús, akkor szívja a levegőt, elhúzza a száját és csókhangot ad ki, ezt „csókvinnyogás”-nak hívják. A csecsemő orangutánok lágyan dudálnak, ha szomorúak. Az orangutánok kommunikációjának egyik érdekessége az a hangadás, amit az angolok csak „blowing a raspberrie”-nek, málnarobbantásnak (vagy málnafújásnak) hívnak (de nevezik „Bronx cheer”-nek is – ’bronxi felvidítás’), ez az, amikor felfújt pofával, kinyújtott nyelvvel egy puffadó hangot adnak ki. Olyan ez, mint amit a csecsemők is használnak, később a gyerekek így csúfolódnak.
ÉRDEKESSÉGEK
Megfigyelték, hogy az orangutánok használnak bizonyos eszközöket, például leveleket az eső ellen, a borneói orangutánok WC-papírnak is használják a leveleket, szalvétaként is használják, hogy az állukat megtöröljék vele, valamint botot is használnak a méz megszerzésére, vagy halászatra, vagy segítségként az elérhetetlen gyümölcsökkel szemben.
A szumátrai orangutánok a leveleket kesztyűként is használják védelemként a tüskés faágak ellen, vagy - ugyancsak a tüskék ellen - ülőpárnaként is alkalmazzák.
Erejük és jó eszközhasználati képességük miatt őket nevezik „szökőművészek”-nek.
Világszerte küzdenek az orangutánok megmentéséért, ismert szervezetük az Orangutan Foundation International.
Az orangutánok vadonban általában 45 évig élnek, állatkertekben élettartamuk 60 év is lehet.
Ezek a majmok elég gorombán viselkedhetnek az emberrel, vagy más állatokkal szemben, de a kölykökkel és a gyerekekkel nagyon kedvesek. Legkedvesebbek természetesen a saját kölykeikkel, innen ered a „majomszeretet” kifejezés.
A hím orangutánok általában magányosan járnak, míg a nőstények kölykeikkel, és más nőstényekkel alkotnak csoportot.
Egy orangután 15 éves korában szül először, és utána 8 évente.
Egy-egy hím orangutánnak saját területe („territóriuma”) van, ami Borneó szigetén 2-6 négyzetkilométer, Szumátrán pedig 2-10 négyzetkilométer nagyságig terjed.
