Jávai kancsil (egérszarvas)

kancsil

 

KICSODA Ő?

A jávai kancsil a Párosujjú patások rendjéből, a Kancsilfélék családjából származó érdekes, összetett állat: egérszarvas (vagy patkányőz). Legutóbbi felfedezések alapján a jávai kancsiltól elválasztják a kisebb egérszarvast, aki a mi mesehősünk (mert ő az az egérszarvas, aki Szumátrán is él).

 

MIT JELENT A NEVE?

A jávai kancsil tudományos neve: Tragulus javanicus (Tragulusz jávánikusz), ami Jáva szigetéről származó egérszarvast jelentette (időközben azonban rájöttek, hogy a kisebb egérszarvas eltér a jávai kancsiltól, mivel nem él Jáván). A tudományos elnevezését 1765-ben kapta, és Pehr Osbeck svéd kutató, természettudósnak köszönheti. Nagyon érdekes a „kancsil” név mögött meghúzódó jelentés, melynek rövid történelmi magyarázata az, hogy az egérszarvas kiemelt szerepet kap a maláj és indonéz folklórban (népművészetben). Úgy vélik, egy bölcs lény, s ez állandó jelzője. Ez a szereplő: a mesékben a Sang Kancil (ejtsd: „kancsil”), egy kicsi, de bölcs egérszarvas.

 

HOGY NÉZ KI?

Egy egérszarvas mindössze 1-2 kilogramm súlyú, és a nőstény súlya mindig kisebb. Átlagos magassága 30 centiméter, míg a testhossza legalább 42 és legfeljebb 50, a farok hossza 5 centiméter. Ő a legkisebb Az egérszarvas (és a jávai kancsil is) megemelt hátsóval, háromszög alakú fejje (innen az egér elnevezés), és olyan vékony lábakkal rendelkezik, akár egy ceruza. A lábai páros ujjú patákban végződnek, olyanok, mint egy szarvasé. Bár az egérszarvas (és a kancsil úgyszintén) nem rendelkezik agancsokkal, mint egy szarvas, de a hím agyarszerű felső szemfogai kinyúlnak lefelé a szája mellett. Ezeket arra használják a hímek, hogy megvédjék magukat, és nőstényeiket az ellenségeik támadásától. Az egérszarvas szőrzete vörösesbarna, a hasán pedig fehér. Halvány fehér foltok, csíkok az állat nyakán is előtűnnek.

 

HOL ÉL? HONNAN SZÁRMAZIK?

Őshonos a következő területeken: Kína déli részén (Jünnanban), valamint délre Malajziában, Szumátrán, Borneón és Jáván. Elsősorban az elsődleges és másodlagos esőerdőket kedveli, de a vízpartok körül is gyakran megtalálható. Ha azonban a jávai kancsil szumátrai rokonát tekintjük, ő a kis egérszarvas, és Borneón, Szumátrán, a Thai-Maláj-félszigeten, a Nagy-Szunda-térség szigetein és a kontinentális Délkelet-Ázsiában található meg. A Jáva szigetén élő kancsilok tehát külön fajt képviselnek a legújabb besorolás szerint. Kimondottan szereti a magasabban fekvő trópusi esőerdőket, valamint a bambuszerdőt. Éjjelente főként magasabb szinteken fordul elő. Tisztásokon, ahol a lombkorona megszakad és vízpartok közelében, sűrű aljnövényzetben főként nappal jár.

 

MIT ESZIK?

A kancsil és az egérszarvas is növényevő, főként levelekkel, fiatal hajtásokkal (rügyekkel), bokrokkal, gombákkal vagy fáról lehullott gyümölcsökkel táplálkozik. Állatkertekben figyelték meg, hogy olykor rovarokat is eszik.

 

MILYEN A HANGJA?

A kancsilról (vagy egérszarvasról) azt tartják, hogy szinte soha nem ad ki hangot, csak egy igen éles kiáltást néha – félelmében. Van azonban egy érdekes hangadása: amikor úgy érzi, hogy veszély fenyegeti, dobol a lábával, a patájával a földön. Olyan gyorsan ismétli ezt a mozdulatát, hogy az szinte dobpergésnek hallatszik (másodpercenként akár hétszer is képes dobbantani).

 

ÉRDEKESSÉGEK

Az egérszarvas kiemelt szerepet kap a maláj és indonéz folklórban (népművészetben). Úgy vélik, egy bölcs lény, s ez a szerepe mindig ismétlődik. Ez a szereplő: a mesékben a Sang Kancil (ejtsd: „kancsil”), egy kicsi, de bölcs egér-szarvas. Sang Kancil egy apró és ravasz hős, az ő igazi értéke az intelligencia, megbízhatóan tud érvényesülni nála nagyobb zsarnokaival és ellenségeivel szemben. Olyan típusú szereplő a népmesékben, mint nálunk a róka.
A kancsilok általában félénk, magányos állatok, de párjukkal monogám kapcsolatban élnek (ez azt jelenti, hogy csak egyetlen párt választanak maguknak).
A hímek megjelölik a területüket a vizeletükkel, valamint az állkapocs alatti mirigyük váladékával. A nőstényüket is megjelölik (és meg is védik minden támadástól, nem egyszer elcsalják az ellenfelet, hogy a nőstényük elmenekülhessen).
A hím kancsil (vagy egérszarvas) hosszú, kiálló agyaraival harcolva megvédi a területét, önmagát, sőt, nőstényét is.
A kancsilok csoportját gulyának, vagy csordának is szokták nevezni. A nőstényeket szarvasteheneknek (vagy egyszerűen teheneknek), míg a hímeket bakoknak, szarvasoknak vagy bikáknak (szarvasbikának) hívják. A kancsilok kicsinyeit pedig szarvasborjúként, vagy gidaként, esetleg szamárként emlegetik.
Egy egérszarvas 14 évet is élhet fogságban, az élettartama a természetben még nyitott kérdés (nem ismert).
A kis kancsiloknak számos ellensége akad: a kutyák, a krokodilok, a nagymacskák, a ragadozó madarak és a kígyók.
Az kancsil borja nagyon hamar, akár 30 perccel a születése után lábraáll. Ezt követően két héten belül már képes szilárd táplálékot is fogyasztani.
Ha egy egérszarvas veszélyt észlel, vagy dobpergés-hangot hallat (a patájával dobol sebesen), vagy megmerevedik és összeesik. Így tetteti halottnak magát, amikor úgy gondolja, hogy a veszély elmúlt, akkor pedig felugrik, leköpi a „támadóját”, és eliszkol.